Eredics Lilla: „Kértem az istentől, hogy csak hadd dolgozhassak, és megadta nekem”. Roma nők élettörténetei a „törekvő” cigányság közösségében

DOI:
Jelen etnográfia egy agglomerációs kistelepülés cigány közösségében élő
cigány nők mindennapi tapasztalatait és elbeszéléseit követi. A helyiek nar
ratíváiban ez a közösség „munkára törekvő” cigányságként jelenik meg. Kuta
tásomat az a szándék vezette, hogy jobban értsem, miként értelmezik életük
alakulását azok, akik jellemzően nem férnek hozzá a megélhetés és a társa
dalmi elismerés normatív csatornáihoz, valamint csak ritkán kapnak hangot
a róluk szóló domináns közbeszédben.
A tanulmány etnográfiai alapját résztvevő megfigyelések és helyi cigány
nőkkel készített oral history interjúk adják, amelyeket az 1960-as évektől
kibontakozó gazdasági és társadalmi folyamatok kontextusában értelmezek.
E történeti ív mentén egy olyan etnicizált társadalmi pozíció rajzolódik ki,
amelyben a helyi romák identitásának központi eleme a formális bérmunka
világán belüli megélhetésre való törekvés. Ez a „törekvés” azonban nem
érdemi mobilitási pályát jelent, sokkal inkább egy olyan elvárást jelöl, amely
szerint a sebesmankói cigányság képes levetkőzni a cigánysághoz tapadó
negatív jelentéseket, és a többségi társadalom által kijelölt – korántsem aka
dálymentes – asszimilációs kényszer által formált pályán mozogni.
A roma nők elbeszéléseit átszövi ez a történeti örökség. Történeteik azt
mutatják, hogy a „törekvés” hiába célozza elsősorban a bérmunkát, annak
sikeressége nem csupán a munka világában való helytállástól függ, hanem
szorosan összefonódik a mindennapi élet tereivel is. Ezeket a világokat nemi
leg és etnikailag meghatározott megküzdési stratégiák és szubjektív tapasz
talatok kapcsolják össze. A helyi cigány nők szinte kizárólag alacsony presz
tízsű munkahelyekhez való hozzáférése, családi és anyai szerepük, valamint
házassági stratégiáik egyaránt kulcsfontosságú tényezői a „törekvés” lehe
tőségeinek fenntartásában és továbbörökítésében.