Karas Dávid és Szabó Natasa: A tőke zöldre festett cellái. Akkumulátoripar és államkapitalista ciklusváltás
DOI: http://doi.org/10.14267/FORDULAT.2025.34.2
Sem a magyarországi akkumulátoripar felemelkedése, sem az ország hídszerepe a német, dél-koreai és kínai tőkés csoportok között nem értelmezhető pusztán belpolitikai döntések mentén. Hasonlóképpen, az autóipar átállását a belső égésű motorokról az elektromos járművekre sem lehet egyszerűen technológiai innovációkkal vagy vállalati stratégiákkal magyarázni. Ezek a változások ugyanis alapvetően politikailag vezérelt, globális folyamatok, amelyeket a centrumgazdaságok – az Egyesült Államok, Kína és az Európai Unió – iparpolitikái formálnak. Az akkumulátoripar feltérképezéséhez tehát óhatatlanul egy globális értelmezési keretre van szükségünk. A lítiumionakkumulátoripar szorosan összefonódik a tőkés világrendszer egy új, államkapitalista történelmi korszakával, amelyben a kapitalizmus politikai, ökológiai és gazdasági válságait az államok egyre mélyebb és szerteágazóbb beavatkozásokkal próbálják kezelni. A „zöld kapitalizmus” ebben a fázisban olyan kísérleteket jelöl, amelyek a megújuló energiákra és a „zöld” iparágak – mindenekelőtt az elektromobilitás és az akkumulátorgyártás – felfutására építve igyekeznek új felhalmozási lehetőségeket és politikai stabilitást teremteni. Az akkumulátorok termelési kapcsolatrendszereit követve rátapinthatunk arra, hogy miként omlanak össze a világrendszer neoliberális történelmi ciklusának ideológiai, politikai és gazdasági alappillérei, és helyüket hogyan veszik át új, de még ellentmondásosabb kísérletek. A tanulmány a termelési és újratermelési rendszerek fogalmát vezeti be, amely segít feltárni, hogyan alakulnak át az akkumulátorgyártásban részt vevő munkások, vállalatok, államok, tájak és nem emberi életformák kapcsolatai. E keretben vizsgáljuk, miként fonódnak össze a centrumországok zöld iparpolitikái, a félperifériák hídszerepe és a perifériákon kibontakozó „zöld extraktivizmus” kizsákmányolási formái – s hogyan alakítják át mindezek a munkások helyzetét, az emberi és nem emberi életformák viszonyait, valamint az antikapitalista ellenállás politikai mozgásterét.
