Jelinek Csaba és Pósfai Zsuzsanna: A lakhatási válságra adott közösségi válaszok

A 2008-as válság óta a lakhatás újra és egyre inkább a profitszerzés kiemelt lehetőségévé vált, aminek következtében a lakhatás terén a gazdasági szereplők érdekei felülkerekednek a társadalmi érdekekkel szemben. Ez ahhoz vezet, hogy sok ember nem jut megfizethető és jó minőségű lakáshoz. A világon a legtöbb helyen ezt a tendenciát erősítik az állami politikák, azonban egyre inkább teret nyernek az alulról szerveződő, kollektív lakhatási megoldások is. Ezek az önszerveződő, „önsegélyező” modellek lehetőséget nyújtanak arra, hogy gazdaságilag kiszolgáltatott helyzetű csoportok egymást támogatva megoldást találjanak lakhatási gondjaikra, illetve hogy közösen új erőforrásokat építsenek. Jelen tanulmány egy ilyen alternatív lakhatási megoldást, a bérlői lakásszövetkezeti modellt mutatja be. A bérlői lakásszövetkezetek olyan alulról szerveződő intézmények, amelyek célja, hogy hosszú távon megfizethető, jó minőségű, stabil lakhatást biztosítsanak a tagjaiknak. Először egy német és egy uruguayi példát ismertetünk több évtizede jól működő bérlői lakásszövetkezeti hálózatokra, majd bemutatjuk, hogy Magyarországon az utóbbi években milyen lépések történtek a modell bevezetésének irányába