Püsök Imola: Hová lett a bányatündér? Bányászkultúra és kapitalizmus Verespatakon

Az erdélyi Érchegység bányászközösségeiben a bányatündér nagy hatalommal rendelkező lény: az arany őrzőjeként a fém után kutatók lelkébe lát, élet vagy halál felől dönthet. A tanulmány a folklór változásait a bányászat, a kitermelés politikai-gazdasági makrokontextusával együtt vizsgálja. Tanulmányomban Tim Ingold lakozás (dwelling) fogalmán keresztül a kultúra dinamikus, változó, társadalmi folyamatokban és kapcsolatokban létrejövő valóságát hangsúlyozom, mely ellentétben áll egy homogén, változatlan, dologszerű definícióval. A tájban lakozni annyit jelent, mint a szociális és ökológiai környezettel állandó kölcsönhatásban lenni, mely egy integratív, nem dichotóm (biológiai vagy materiális, szemben a szimbolikussal vagy imagináriussal) értelmezést feltételez. Írásom alapvetése, hogy a vâlva băii Verespatakon a társadalmi imaginárius szerves részeként a társadalmi, ökológiai és gazdasági kapcsolatok aktív szereplője. Végigkövetem, ahogyan az elmúlt évszázad során a gazdasági-politikai makrokontextusok változásaival, valamint a termelési folyamatok módosulásával összhangban ezek a kapcsolatok átalakultak. Tevékenységei révén az elmúlt huszonöt évben a posztindusztriális valóságot megragadó helyi diskurzusokban a kanadai bányavállalat a bányatündérhez hasonlatos hatáskörökkel és hatalommal rendelkező entitássá vált. Taussig (2010 [1980]) dél-amerikai analíziséből inspirálódva a bányatündér háttérbe szorulását a vállalat környezettől elidegenítő tevékenységeire, a globalizáció és kapitalizmus folyamataira adott helyi válaszként értelmezem.