Balázs Bálint, Balogh Lili és Réthy Katalin: Merre tovább agroökológia?

Az agroökológia eleinte interdiszciplináris tudományos megközelítése fokozatosan nyitott a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok, a hagyományos,
helyi ökológiai tudás, a vetőmag- és élelem-önrendelkezésért küzdő nemzetközi parasztmozgalmak és civil szervezetek politikai törekvései felé. A 2010-
es évektől kezdve egyre erőteljesebben megjelennek és formálják az agroökológia célkitűzéseit a társadalmi mozgalmak. Ezek között például az élelmezési
rendszert az élelem-önrendelkezés elve mentén átalakítani keresők, az
agroökológia szemléletét zászlójukra tűző civil szervezetek, a FAO agroökológiai szimpóziumai, a gazdálkodókat a fogyasztókkal közvetlen kapcsolatba
hozó társadalmi mozgalmak, a nemzetközi parasztmozgalmak és a globalizált
élelmiszerpiacok társadalmi igazságtalanságát és ökológiai fenntarthatatlanságát kritizáló aktivisták érvei is. Ugyanakkor elindul az agroökológia (át)
értelmezése az iparszerű mezőgazdaság szereplői körében is, valamint új
lendületet kap az élelmiszer rendszer átalakítását célként kijelölő szakpolitikában is, mint támogatásra érdemes gyakorlat. Az ember és természet viszonyának újrafogalmazásához mindezen tudásrendszerek együttes figyelembevételére volna szükség, sokkal markánsabb helyet biztosítva az ősi, népi,
helyi és hagyományos ökológiai tudásnak, vagyis mindazon gazdálkodási
elvek és gyakorlatok összességének, melyek éppoly irányadók lehetnek a
túléléshez, mint a tudományos tudásunk. A nemzetközi színtéren az agroökológia körül érzékelhetően kiélezett ellentétekkel, kibékíthetetlen álláspontokkal, a fogalom kisajátítására irányuló törekvésekkel lehet találkozni.
Magyarországon mindeközben évtizedek óta rendületlenül esik szét az a
kutatási-fejlesztési és oktatási alapinfrastruktúra, illetve azok a politikák és
támogatási rendszerek, amelyek élelmiszerrendszerünk, s benne a mezőgazdaság és élelmiszer-elosztás, agroökológiai átalakulását leginkább megalapozhatnák. Kutatásunk az agroökológia hazai értelmezéseit és gyakorlati
megvalósulását tekintette át, amely az élelmiszer-termelés piacos gyakorlatában kétségtelenül egy réspiaci terület, ráadásul a versenyképtelenség
téveszméje is körbelengi. A cikk az agroökológiai fordulat feltételeit és egy
országos hálózat megalapozásának lehetőségeit veszi számba. Távlati célunk egy országos lefedettségű agroökológiai tudáshálózat megalapozása és az
agroökológiai átmenet felé vezető közös fellépés segítése.